Schroth terápia

A Schroth terápiás rendszer kidolgozása Katharina Schroth (1894 - 1985) német gyógytornász nevéhez fűződik, aki maga is súlyos gerincferdülésben szenvedett. Terápiás iskoláját elsősorban magán kísérletezve alakította ki.

A Schroth torna kifejezetten gerincferdülés, Scheuermann-kór, hanyag tartás esetén alkalmazandó terápiás eszköz. Elsajátítása nagyfokú figyelmet, koordinációt és kitartást követel meg. A módszer lényege, hogy a páciens aktív nyújtózás közben, háromdimenziós, korrekciós légzést végezve, izmainak megfeszítésével éri el a kívánt teráiás hatást. A tornagyakorlatokat mindig egyénre kell adaptálni, a konkrét személy gerincproblémájának megfelelően. Idővel, ahogy a gerinc állapota változik, a gyakorlatokat is változtatni, módosítani kell. A kezelés mindig hosszútávú, éveken keresztül tartó folyamat, mely állandó ellenőrzést igényel. Ez meglehetősen összetett feladat elé állítja a tornázó személyt, ezért szükséges a rendszeres külső kontroll, azaz a gyógytornász jelenléte. A kezelés egyéni, a torna megtanulása - annak összetettsége és egyéni volta miatt - nem képzelhető el csoportban. A kívánt terápiás hatás eléréséhez nem elég csak a gyógytornász jelenlétében tornázni, hanem szükséges, hogy a megtanított gyakorlatok egy részét, napi rendszerességgel, otthon is végezze a páciens.

A gerinc kezelése mindig hosszú távú, éveken keresztül zajló folyamat. Húsz fok feletti gerincferdülés esetén feltétlenül szükséges a műanyag fűző rendszeres viselése is. A gerincferdülés terápiája így alapvetően ebből a két fontos elemből áll: Schroth torna és fűző. Ha bármelyik tényező e kettő közül nem megfeleleő, a kezelés eredménytelen lesz.

A Schroth terápia összefoglaló jellemzői:

- Egyénre adaptált gyakorlatsor

- A torna elsajátítása nehéz, rendszeres ellenőrzést igényel

- Rendszeres otthoni gyakorlás is szükséges

- Fűzőkezeléssel együtt alkalmazandó (ált. 20 fok felett)

A kezelés az alábbi betegségekre nyújt megoldást: