Gerincsérv

A hétköznapi szóhasználatban a gerincsérv megnevezés terjedt el, holott pontosabb lenne a porckorongsérv kifejezés használata. Ez a kórkép a gerincet alkotó csigolyák között megtalálható porckorong degeneratív elváltozásának talaján alakul ki. A porckorong belső, kocsonyás állománya kimozdul helyéről, a discus kiboltosul és nyomhatja az itt megtalálható érző idegvégződéseket, de súlyosabb esetben a gerincből kilépő ideggyököt is. Gyöki kompresszió esetén az érintett ideg ellátási területének megfelelően érzészavar, izomgyengeség és kisugárzó fájdalom is jelentkezhet. A gerinc alsó szakaszán (lumbalis szakasz) jelentkező sérv jellemzően alsó végtagi panaszokat okozhat, míg a gerinc felső szakaszán (cervicalis szakasz) lévő sérv a felső végtagba sugározhat.

A nyaki, háti, de különösen a deréktáji fájdalmak döntő többségének hátterében a porckorong degeneratív elváltozásai valószínűsíthetők. Azonban fontos tudni, hogy a porckorong megbetegedése és a fizikailag is megjelenő tünetek között nem minden esetben található összefüggés. A kutatók, képalkotó vizsgálatokkal (pl. MRI) nagy számban találtak különböző, gerincet érintő elváltozásokat  (porckorongsérv, kopásos jelek, stb.) anélkül, hogy azok bármilyen tünetként megjelentek volna. Tehát a porckorong degeneráció megléte, bár önmagában valóban jelentős hajlamosító tényező, mely gerincpanaszok kialakulásához vezethet, de önmagában mégsem biztos, hogy panaszt okoz vagy valaha is panaszt fog okozni. Ennek a ténynek az ismerete nemcsak a szakemberek, hanem a betegek számára is nagyon fontos. Hiszen ezen információ birtokában belátható, hogy tünetet okozó károsodott porckorongokkal is lehetséges a fájdalommentes élet, mely megfelelő terápiás eszköz alkalmazásával elérhető.

Porckorongsérv leggyakrabban a gerinc lumbalis szakaszán (ágyéki gerincszakasz, köznapi elnevezéssel deréktájék) fordul elő.

A porckorongsérv kezelése történhet gyógyszeres módon, legtöbbször izomlazítók és nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek segítségével. A gyógyszeres kezelés - súlyosabb esetben - történhet infúzión keresztül is.

A kórkép kezelésében kiemelt szerepet a kap a konzervatív, mozgásszervi terápia alkalmazása, mely napjaink modern szemlélete alapján egyre inkább nem az erősítő tornagyakorlatok végzését jelenti, hanem sokkal inkább valamilyen célzott mechanikai terápia alkalmazását. Ennek megfelelően a tünetet okozó porckorong elváltozást ma már leggyakrabban McKenzie szerint kezelünk, esetleg kiegészítve azt klasszikus manuálterápiás fogásokkal és jóval kevésbé hangsúlyos a hagyományos gyógytorna alkalmazása a terápia során. A kurrens szakirodalmi adatokra támaszkodva kijelenthetjük, hogy a gyógytornász-fizioterapeuta eszköztárába tartozó terápiás rendszerek közül a McKenzie-módszernek megfelelő irodalmi támogatottsága van, azaz a legmagasabb evidencia szintű ajánlással rendelkezik.

A műtéti beavatkozás - ideális esetben - csak a legvégső esetben vetődik fel, melynek oka a gyakori reoperációs szükség és szövödményveszély mellett az a tény, hogy a közelmúlt tudományos eredményei nem mutatnak jobb kimeneteli eredményeket a konzervatívan kezelt és megműtött betegek között. Jelen ajánlások szerint elsősorban nem műtéti technikával kell kezelni a porckorongsérv talaján kialakult panaszokat. A műtéti beavatkozás csak kifejezetten indokolt esetben alkalmazandó eljárás.*

Forrás:

* Mannion AF, Brox JI, Fairbank JC. Consensus at last! Long-term results of all randomized controlled trials show that fusion is not better than non-operative care in improving pain and disability in chronic low back pain. Spine J. 2016 May;16(5):588-90.

A betegségre az alábbi kezelések nyújtanak megoldást: